a gondolattal, látszólag még butaságnak, erőltetett okfejtésnek is nevezhetnénk ami most következik.

A 60-as évek végén, a 70-es, 80-as években szállodában dolgoztam.

És volt egy rögeszmém.

Úgy éreztem, hogy reggel nyolckor, mikor bementem, akkor útlevél nélkül, de egy más világba érkeztem. Más volt a közeg, az elegancia és szó szerint más volt az illat. Konkrétan: jobb.

Mintha Nyugaton jártam volna.

Aztán délután ötkor a személyzeti portán blokkoltam és kiléptem a nagy szocialista valóságba, a Verseny Áruház legújabb ruhái jöttek velem szembe és hát a hatos villamoson sem volt ritka az izzadság szag.

Miért mondtam el mindezt?

Mert – és ez lesz a  meghökkentő – a szálloda dolgozói, különösen a portások, már a hatvanas években – nem tudatosan – találkoztak az élő internettel, facebookkal.

Ugyanis öt percenként kellett nyelveket váltani, öt percenként beszélni más-más országokból érkezett vendégekkel és akár öt percenként kapták/kaptuk a híreket – még ha az elhárítás nagy fülekkel figyelt is ránk.

Óhatatlanul láttuk, vagy kaptunk és olvastunk nyugati újságokat és netán borravalóként LUX szappant használtunk.

Szóval az azonnali kapcsolat lehetősége a világgal. Volt olyan szálloda amelynek év végi statisztikájából kiderült, hogy abban az évben 102 országból érkeztek vendégei.

Naivan kérdezem, mi volt ez ha nem az Internet élő változata – anno 60-as, 70-es, 80-as évek.

Boldog új évet!

Murányi Péter