sokan unják már, hogy most már a harmadik számban írok az ellopott gépkocsimról, de úgy gondolom, hogy ez már régen nem rólam szól, hanem a jelenségről.

Íme, a legújabb fejlemények.

Miután megírtam a Raiffeisen Banknak, hogy mi történt, kaptam egy napon két levelet.

két különböző dologról szeretnék beszélni, de szerintem e kettő szorosan összefügg.

A harmadik személyes probléma, de ezzel kezdem, mint ahogy két hete megírtam, hogy ellopták a kocsimat és most sokat BKV-zok, vonatozok.

Nem tudom, hogy az idegenforgalomért felelős kormányzat tagjai mikor jártak utoljára tömegközlekedési eszközökön, - nem kívánom, hogy ellopják gépjárművűket – de jó lenne, ha egy nyári vasárnapon legalább Balatonlelléig és vissza elutaznának.

De menjünk sorjában.

rosszban van valami jó – mondja a közmondás. A rossz, hogy ellopták az autómat – immár a másodikat – a jó, hogy így két hete tömegközlekedési eszközzel járok. Ahogyan sok millióan.

Ennyi évi autózás után a felfedezés „örömével" tapasztalok dolgokat.
Első megállapításom – és ezt most nagyon komolyan mondom -, hogy az autón kívül is van élet.

Nyugodtan megiszom egy pohár bort, nem mutogatnak be az ablakon kigyúrt Mercedes-esek, nem állnak az ablakhoz a „fedél nélküliek", nem sarcolnak horribilis parkolási díjakkal – ezek az első tapasztalatok.

keresi, pontosabban szólva keresik a helyét a kormányzati struktúrában az idegenforgalomnak, amelybe természetesen beleértendő a vendéglátás is.

Látszólag elvileg megtalálták, mert két minisztérium fennhatósága alá is fog tartozni és gyakorlatilag az egyik minisztériumi főosztályvezető lesz, aki igazán érdemben fog vele foglalkozni.

Legalábbis ma (június 17) így néz ki. Ez a személy a Nemzetgazdasági Minisztériumban lesz, a szakma propagandájáért – az MT Zrt-vel, már ha lesz ilyen – pedig a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium lesz felelős.

Nem akarok vészmadár lenni, de előre borítékolható a káosz. Ha a nép egyszerű nyelvén fejezem ki magam, akkor azt is mondhatom: közös lónak túrós a háta.

ág húzza a magyar gazdaságot. Beszélhetünk világgazdasági válságról, árfolyam problémákról, munkanélküliségről és még sorolhatnám tovább.

Van viszont egy akut jelenség, amely nem pénz kérdése és meggyőződésem, hogy a civilizált világban szinte csak nálunk fordul elő.

Nevezetesen az, hogy egyre inkább terjed, a nem hívom vissza divatja, a nem adom át az üzeneteket jelenség.

hogy szó szerint az ág is húzza a szakmát, hiszen a vulkáni hamufelhő után májusi hétvégéket tesz tönkre a vihar, a letörött ágak, az elöntött országutak, a zord hőmérsékletek – túl az ország gondjain -, igen, húzzák a szakmát, - milliárdokban kifejezve.

azon gondolkodtam, hogy a szokásos jegyzetembe mit írjak, különösen a választások utáni időkről, arról, hogy mi lesz az új kormány elképzelése a turizmus-vendéglátás helyzetéről és helyéről, mit éreznek majd a szállodások, éttermesek, cukrászok és a többiek a változásokból – e közben érkezett az alábbi kis történet.

Most én is „továbbítom".

bankválasztás - fél siker, olvasom egy kisvállalkozásoknak szóló hirdetésben.

Az állítás igaz, a valóság más.

A szakmában a vállalkozások zöme úgynevezett mikro vagy kisvállalkozás és az elmúlt hónapokban nagy szüksége lett volna a rugalmas banki hozzáállásra.

A válság hatására átrendeződtek a korábban megszokott viszonyok, megváltoztak a céges elvárások. A valóság az, hogy a bankok, a hirdetések szintjén szeretnének partnerként együtt működni a céges ügyfeleikkel.

jó ideje figyelem a különböző televízió csatornákon folyó főzővetélkedőket és talán nem véletlen, hogy ilyen nagy sikere van – akár itthon, akár a külföldi csatornákon.

Mi lehet a siker oka?

Az ötlet zseniális. Állítólag van egy felmérés, hogy bármilyen társasági összejövetelnél a beszélgetés huszadik perce után már az ételekről beszélgetnek, világhírű sztárok és politikusok is recepteket cserélnek, vacsora és ebéd emlékeket idéznek fel.